Danuvia felújításának a története - 2. rész.

>

Igazi országos felújítási projekt kezdődött.

Az alumínium elemek polírozását Seregélyesen végezték, a krómozást Kalocsán, a nyereg áthúzását Szentendrén, a blokk felújítása pedig Fóton történt.

A benzintank belső megtisztítása számomra érdekes technikával valósult meg Kubik Sándor barátom, a Fóti Motorbarátok Köre tagtársam segítségével. Kis darabokra tört greslap darabokat és benzint helyezett a benzintankba, egy rossz tanksapkával lezárta, alul a kifolyónyílást szigetelőszalaggal körbetekerte, és a tankot beletette egy betonkeverőbe. A megfelelő rögzítés után járatta 2 órát, ami tökéletes belső tisztaságot eredményezett. A greslap előnye, hogy a széleivel jobban tud tisztítani, a kerek kaviccsal ellentétben.

A szétszereléskor még egy érdekes dologra bukkantunk, ugyanis a felniken belül a belső gumit cellux védte, a gumicsík helyett.

Motorikusan szépen üzemelt a motor, de a szétszedése után derült ki, hogy ellepte a rozsda az alkatrészeket. Egy másik blokkból ezeket pótoltunk, valamint még csapágy és szimering csere történt.

Folytatás következik.

Danuvia 125 veterán motor portál. - motorozunk az időn át.

http://www.danuvia125.hu/

Danuvia felújításának a története - 1. rész.

Több bejegyzésben, egy 1960 - as Danuvia motorkerékpár felújításának a története olvasható:

A történet 1962 nyarán kezdődött.

Ekkor vette édesapám 32 évesen első motorját, egy fekete Danuviát. Körbemotorozták vele fél Magyarországot édesanyámmal. 1975 – ben végleg ki lett vonva a forgalomból a motor, a nyolcvanas években pedig a motoron játszottam, ami a garázsban volt leállítva.

Később eladták a szüleim alkatrésznek, de a forgalmija valamilyen okból megmaradt, amit azóta is féltve őrzök. 2006 – ban édesapám meghalt, és 3 év elteltével úgy éreztem, hogy fel kell kutatnom a Danuviáját.. Hosszú hónapok kitartó keresgélése után sajnos nem jutottam eredményre, ami várható is volt.
Ezért úgy döntöttem, hogy veszek egyet, és azt felújítom aprólékosan. 2010 márciusában sikerült is vásárolnom egy 1960 – as kiadásút. A sors úgy hozta, hogy egy pirosat vettem, ami első ránézésre viszonylag rendben volt, de csak első ránézésre. Gondoltuk fényezni nem kell, csak csíkozni, mert az előző gazdája ezt már megtette.

Az utolsó csavarig szétszedtük a motort, és ahogy mondani szokták, előkerült a szekrényből a csontváz. A szétbontás során értek meglepetések a fényezéssel kapcsolatban, ugyanis úgy fújták le a motort, hogy a sártól és a rozsdától nem tisztították meg előtte, illetve agyon volt glettelve. A vázat és az idomokat elvittem Szentesre, ahol egy Airbrush festő rokonom vette kezelésbe. Homokszórással megtisztította az elemeket, alapozta, és a fényezés után a csíkozást is elvégezte.

Folytatás következik.

Danuvia 125 veterán motor portál. - motorozunk az időn át.

http://www.danuvia125.hu/

Linkajánló

Üdv.
A neten böngészve találtam rá erre az oldalra.Rengeteg restaurált autó és motor jó minőségi fotója lett feltöltve rá.Az oldal folyamatosan bővül.
Ajánlom azoknak akik szeretik képről képre követni egy jármű restaurálását.
Oldtimer Infó

Néhány kép kedvcsinálónak:

Régi motorkerékpárok 3. Daimler, 1885.

Ez egy sorozat része, amely az 1988-ban kiadott kolibri könyvek Motorkerékpárok című kiadványán alapul.
Írta: Bálint Sándor
Rajzolta: Dudás László




A gőzhajtású kerékpárokkal kapcsolatos próbálkozások bizony nem hoztak átütő sikert, más erőforrásra volt szükség. A múlt század második felében már eredményesen kísérleteztek az úgynevezett „belsőégésű” motorokkal. Például az olasz Murnigotti készített egy kis kétütemű motort, és ezt 1879-ben saját építésü kétkerekü járművébe szerelte, de hasonló kísérleteket folytatott az angol Butler1884-ben, a francia Beau de Rocas pedig már az 1860-as években.
Ezek a próbálkozások azonban a feledés homályába vesztek, a járművek elpusztultak. Mindez nem így történt a német Gottlieb Daimler és munkatársa, Wilhelm Maybach konstrukciójával. A Daimler úgynevezett „lovagló kocsijának” szabadalma megmaradt, sőt kísérleti jármű is készült, de ez 1902-ben elégett. Később ezt a „kocsit” sokan motorkerékpárnak nevezték. E különlegességet egy 0,5 LE-s (0,3 kw) petróleummotor hajtotta 6 vagy 12 km/h sebességgel, attól függően hogy a hajtószíjat melyik áttételre helyezték.

Folyt. Köv. Millet, 1893.